A kilencedik vaizard

1.fejezet

Prológus

/E/3 szemszög/

Kietlen táj. A nyolcvanadik körzet után nem sokkal. Nem tudni, hogy miért pont itt vert tanyát néhány lidérc. Mikor megkapta a küldetést, először azt hitte, hogy vicc. De nem. Megérezte a három lidércet és egy nagyon gyenge és halovány lélekenergiát. Villámlépéssel termett arra a helyre.

Három maszkos lidérc volt ott. Az egyik polipszerű, a másik farkasra hasonlított inkább, a harmadik pedig denevérszerű. A lélekenergia forrását kerítették be. Egy két-három év körüli sima, halványzöld kimonót viselő fekete hajú, kék szemű kislány volt ott négykézláb. A haja egy kék szalaggal volt össze kötve. Nevetve ért a denevérszerű lidérc lábához. Látszott rajta, hogy nem fél. Ukitake megdermedve meredt a lányra. Ilyen helyzetre senki sincs felkészülve. Egy kisgyerekre a lidérceknél. Majd döntött. Felkapta a fekete hajút, letette öt méterrel odébb, majd levágta a három lidércet. Még csak meg sem izzadt közben.

  Szemével a kis csajt kereste, de nem találta. Hirtelen valaki megrángatta a kimonóját.

- Hát itt vagy. Hogy hívnak, prücsök? - Kérdezte a kapitány.

-  Lili. Ksanagi Lili – mondta ki, majd felnevetett és a fekete kimonóba kapaszkodva felállt.

- Engem Ukitakenek hívnak, prücsök. Mond csak, merre laksz?

Lili körbenézett, majd megérintette t és megszólalt.

-Jukiték*, te vagy a fogó! - Kiáltotta, majd elszaladt. A halálisten felsóhajtott, utána felkapta a lányt és elvitte a 78. körzetig, és ott hagyta.

- Hello! - Szólt utána a lány.

/Pár évvel később./

Egy hat év körüli lány sétált az utcán. Tekintettel arra, hogy gyerek volt, pár árus árgus szemmel kísérte miden mozdulatát. A haja hosszú volt és fekete, a szeme, mint a viharnak kékje. Majd, hirtelen az egyik árustól felkapott egy csuprot, színültig mézzel és elkezdett futni.

- Tolvaj! Állj meg, te beste kölyke! Állj meg, ha mondom!

A lány felnevetett, majd pár ugrással elillant. Felmászott egy fára. A fára egy egyszerű kis faház volt építve deszkákból. Ott volt az összes dolga. Egy kislánynak való, zöld kimonó, amit már kinőtt, egy csupor tele vízzel, egy sült hal, két kék szalag, egy pár saru, amit csak kivételes alkalmakkor használt és egy marék cukor. Leült és elkezdte enni a sült halat.

-  Mégis, hány éves kortól lehet felvételizni az akadémiára? – Kérdezte magától. Nem itt, hanem a nyolcvanadik körzetben született, Zarakiban. Egy halálisten hozta ide, amikor kicsi volt. Megmentette az életét.

- Bárcsak találkoznánk egyszer újra, Ukitake - mondta majd lefeküdt és elaludt.

/1-2 évvel később./

- Jó napot kívánok mindenkinek! Az én nevem Unohana Retsu, Zaraki Kenpachi kapitánnyal és Kyouraku Shunsui kapitánnyal fogjuk felügyelni, hogy nem-e csalnak a felvételinél. Van kérdés? - Tájékoztatta őket kedvesen az anya kapitány. Egy lány nyújtotta fel a kezét - tessék.

- Hogyan tudnánk csalni? Már csak azért is kérdezem, mert nem hiszem, hogy itt bárki is feltudott volna készülni rá, hacsak nem volt már legalább itt egyszer – jött a kérdés. Shunsui érdeklődve nézte a kérdező lányt. Érezte, hogy van lélekenergiája. Ahogy a teremben szinte mindenkinek. Összesen negyvenöten jöttek felvételizni. Eddig mindig több százan jöttek. De most nem csak, hogy kevesen voltak, hanem nem volt ismétlő sem.

- Hogy hívnak, melyik körzetből való vagy? Mert a kérdésed jogos, kislány. - Válaszolta Zaraki miközben magában arra gondolt, hogy sok bajt fog még okozni ez a vakarcs. De nem baj, simán elteszi láb alól, ha helyzet van. De, előtte, megpróbálja maga mellé állítani. Amiben biztos volt, hogy sikerülni fog.

- Ksanagi Lilinek, uram. Az északi hetvennyolcadik körzetből - mondta ki megszeppenve.

- Tudod, van, aki úgy is próbál csalni, hogy nem lehet – mondta ki Shunsui, közben pedig magában vigyorgott. Már biztos volt benne. Ezt a lányt a saját céljaira fogja felhasználni. Nem csak hogy eszes, de a lélekenergiája is fog még fejlődni.  A legapróbb változást is észre fogja venni. Vigyáznia kell vele.

- Egyéb kérdés? – Kérdezte Unohana. Senki sem jelentkezett –  ez esetben kezdhetik! Jó munkát kívánok!

Lili szorgalmasan körmölte a válaszokat, bár néhányat elsőre nem értette. Kicsi korától kezdve tudta, hogy az életben maradáshoz gyors észjárás kell. Így telt el háromnegyed óra. Majd jelentkezett.

- Mi az, kisasszony? - Kérdezte a most épp nem ivó kapitány, miközben a szemével a felvételi első oldalát nézte. Eddig is lenyűgözte őt a lány, de most már még jobban. Hallott már róla Ukitaketől. Egyszer. Még régebben.

- Mit tegyen az, aki már készen van? – kérdezte, mire Shunsui leesett állal bámulta a lányt. Enyhén szólva meglepte. Már kész van? De hiszen ez két órára van tervezve! És még úgyis nehéz befejezni! Háborgott magában. Igaza volt Ukitakenek. Ez a lány tényleg nem átlagos.

- Hát nézze át még egyszer, hátha eszébe jut még valami és várjon – mondta Shunsui.

- Értem. Máskor majd lassabban fogom csinálni, ha nem jutok be most – válaszolta a lány, majd elkezdte átnézni.

/a felvételi után pár órával/

Shinji kifüggesztette az eredményeket. Öten nem jutottak be, amit bárhogy is néznek, nagy szó.

- Félre, csőcselék! – Hallatszott egy nemes felvételiző hangja – ki lett az első? Yui, természetesen. Te vagy az egyedüli, aki legyőzhet – mosolygott rá egy selyem kimonójú lányra – és a második pedig MIÉRT nem én? Ki a fene az a Ksanagi Lili?

- Én. Bocsánat, de megszeretném nézni, hogy hova jutottam be - jött a válasz egy fekete hajú lánytól. A haja egy kék szalaggal volt felkötve, sima, barna kimonót viselt, kilenc év körülinek tűnt. Látszott rajta, hogy nem nemes.

- Áh, a kérdezős lány. Mond csak, mégis hogy képzeled, hogy legyőzhetsz engem Ōheina­* Alexet? Ha? Egy nemessel beszélsz, kislány! – Kiáltotta, és a fején három ér kidagadt.

- Így. Amúgy meg te az A-ba, én meg a B-be kerültem még így is. Szóval ne siránkozz, jól van? - Mondta ki Lil hideg nyugalommal.

Miután minden felvételiző megnézte az eredményét, egy hang hallatszott.

- Jól van, aki nem jutott be, az húzzon a francba, aki viszont bejutott, azoknak itt van az óra rendjük. Névsorban fogom olvasni. Van kérdés? Nincs? Akkor kezdem. Ja, amúgy Zaraki Kenpachi vagyok és kapitány - mondta Zaraki Kenpachi kapitány és elkezdte olvasni. Egy pár név után megszólalt - most jönnek a B csoportosok. Ksanagi Lili. A 4. választ komolyan gondoltad? – kérdezte Zaraki.

- Hogy mi volt az első körzet ahol voltam? Igen, komolyan. Tényleg Zarakiban, az északi nyolcvanadik körzetben születtem – mondta a lány.

- Értem. Gratulálok a felvételihez - majd oda adta Lil papírjait - most mehetsz.

A lány unatkozva sétált a lány kollégiumi szobájába, majd leellenőrizte és benyitott.

Rajta kívül egy lány állt ott.

- Yui, igaz? – Szólította meg a lányt.

- Szóval te leszel a szobatársam - jött a nemesi származású lány válasza.

- Ja. Baj? Amúgy hogy nevetnek az angolok? - Kérdezte Lil egy fél mosollyal.

- Nem tudom, ki vele –  mondta Yui, felkészülve mindenre.

- If if if. Mert az if az náluk a ha – mondta Lili és mindkét lányból kitört a nevetés. Még órákon keresztül beszélgettek, majd lefeküdtek aludni.

­*Ōheina­: japánul gőgöst jelent.

* Jukiték: nem elgépelés, így ejtette ki. 

 El is érkeztünk az első fejezet végéhez.