2. Fejezet

A nap első sugarai ébresztettek. Volna, ha Yuinak nem kellett volna falaznom. Emiatt én a fán éjszakáztam meg a szobánkban falaztam Yuinak, míg ő Alexszel beszélt a fiúknál. Mint kiderült vagyis Yui kiderítette én vagyok a legfiatalabb. Alex meg, mikor átrohantam Yuiért, hogy most már ideje menni, eléggé megdöbbent. Már mint, hogy eddig sikerült falaznom. És hogy mi történt, kedves naplóm?

Halkan felöltöztem miután felkeltem. Az az apróság, hogy Yui még alszik, az nem zavart. Majd, mikor már csak öt perc volt beérésig, akkor döntöttem. Fogtam és felráztam.
- Na, még öt percet, Anya!!-Mondta ki, félálomban.
-Kuchiki Yui! Vagy most kelsz fel és felöltözöl mert öt perc múlva már órán kell lenni,  vagy elkésel.
A következő  pillanatban felkelt és rohamtempóban kezdett el öltözni.
- Miért nem szóltál? Ébresztettél volna fel!
Válaszul karon ragadtam és elkezdtem futni vele.

 Pont a tanár előtt értünk be. Alex már ott volt.

- Hé Yui! Meddig kellett a lányt ébresztened? Fogadtunk a fiúkkal, hogy el fog aludni. Fürdött egyáltalán. Aztán meg, most egész órán a gyomra korgását kell hallani ennek a kis ku- a következő pillanatban elhallgatott. Bejött a tanerő. Egy   két méteres csupa izom kopasz ember, szúrós tekintettel. Volt egy olyan érzésem, hogy nem leszünk jóban. A helyemre siettünk volna, de nem engedett.
- A két késő maradjon itt! Először is mondják el, hogy  miért késtek. 
- Azért késtünk, mert elal - Yui szavába vágtam.

- Mert elaludtam, Sensei. Ha Yui nem ébreszt fel, hanem megy időben az órára akkor nem késett volna el. Szóval kérem, Yuit ne büntesse meg. 
A tanár szúrósan nézett ránk, majd végül ítéletet hirdetett. 
-  Egy nagyon fontos dolgot már most megtanultatok, úgy tűnik. A bajtársiasságot. Üljetek le - mondta, mire fellélegeztünk és azt tettük, amit mondott - be fogok mutatni két kapitányt, akik a következő hetekben tanítani fognak titeket. Kérlek titeket, legyetek tisztelet tudóak velük. Ukitake és Kyoraku kapitányt! Ha valami baj van, nyugodtan szóljatok nekik - mondta majd kiment.

- Sziasztok! A nevem Ukitake Yuushirou, de nektek Ukitake kapitány vagy Ukitake sensei. Tegyetek róla, hogy a vezeték neveteken és ne a kereszt neveteken kelljen hívnunk titeket.
- A másik biztos részeg - mondta egy srác Alex sleppje közük. Hát igen. Kyoraku kapitány épp szakét ivott és az arca piros  volt.
- Kuss! -Szóltam rájuk.
- Ksanagi dono, kifáradna ide? - Kért meg rá az iszákos kapitány. Kisétáltam - kérlek fogd meg ezt a fakardot, mutatkozz be és támadj rám.
- Ksanagi Lili vagyok - mondtam, majd azt tettem amit mondtam. 

A jobb oldalára támadtam. A bal kezében volt neki a kard. Lazán kivédte, mire a baloldalát támadtam. Ugyan úgy kivédte. Majd ő támadt rám. Védekeztem és egyenesen a nyakára ütöttem - vagy legalábbis úgy tettem mintha oda akarok. Bevette a cselt. Villám gyorsan mozdítottam a csuklómat és a következő pillanatban rá vágtam a combjára.A mocorgások és a rosszindulatú megjegyzések egy csapásra abba maradtak. Úgy tűnt, senki sem akar mondani semmit sem. Kyorakuo kapitány pedig csak meglepve nézett rám és elmosolyodott. Úgy tűnt, erre nem számított. Volt vagy kb. száznyolcvan cm és nyolcvan kiló színizom. Az esze a helyén van, ahogy a képességei is. Majd megszólalt.

- Nos, erre nem számítottam. Te az én csapatomba kerülsz. Ez arra volt jó, hogy felmérjük azok képességeit, akiknek kétséges, hogy melyik csapatba fognak tartozni. A többieké biztos volt, bár Ksanagi donoé kétséges. Úgy tűnik, jól döntöttünk. Az a osztályba járók kövessenek a b- sek pedig Ukitake kapitánnyal lesznek.
Várjunk csak. Ez azt jelenti... Nem, nem akarok rágondolni. Még  végén kiderül, hogy csak álom. A következő pillanatban valaki rám ugrott elölről.

- Gratulálok Lili! Gyere, még a végén itt maradsz - mondta Yui. És követtük a tanárt. Egy nagyobb edző terembe vitt minket, majd megkért hogy üljünk le. Yui mellém ült.
- Sziasztok! Mint mondtam, két csapatra vagytok osztva. Szerintem legegyszerűbbe úgy tudnátok össze szokni, ha harctéren lennétek lidércek közt, bár amikor Yama bá'nak felvetettem ezt az ötletet, fejbe csapott a botjával. Szóval maradunk a szokásosnál. Mindenki mondja el hogy mi a neve célja hogy honnan jött stb.
Félfüllel hallgattam azt amit mondtak. Nevek, nemesi címek, rangok, ősök, célok. Miután Yui befejezte, megszólaltam.
- A nevem Ksanagi Lily, tizenegy éves vagyok. Az északi hetvenkilencedik körzetből jöttem. Célom pedig az, hogy halálisten legyek. 

Miután befejeztem, megszólalt a csengő.
- Az órának vége! Van egy harminc perces ebéd szünet utána itt találkozunk. 

A tanítás után Yui nemes egyszerűséggel befeküdt az ágyba. Én meg kimentem a szabadtéri edzőhelyre és gyakoroltam a kardvívást. Már sötétedett, mikor befejeztem. Mikor bementem Yui ott állt előttem.
- Végre megjöttél! Megtennél nekem egy szívességet?
- Öö... Igen. Mi lenne az? - Tettem fel azt a kérdést, ami meghatározta az egész életemet.
- Átmegyek Alexékhez viszont nem akarok lebukni. Falazol nekem? - A kérdés amire ha nemmel válaszolok, nem történik semmi. A kérdés. De, akkor még nem tudtam semmit.
- Igen, falazok. Menj nyugodtan, érezd magad jól! 
Yui kiment én meg elmentem zuhanyozni. Mikor visszajöttem a borvirágos ürge ült Yui ágyán. Na ez jól fog kinézni.
- Jó estét kapitány! Mi járatban erre?
- Jó estét kis csillag - oké kész vége már most megfojtom hogy mer kis csillagnak hívni?! - Hol van a másik lány?
- Tudja kapitány Yui még zuhanyzik.
- Értem. Szóval semmi átruccanás a fiúkhoz meg ilyesmi?
- Semmi ilyesmi, uram. Viszont kérem menjen ki, mert felszeretném venni a pizsimet - hát igen. Csak egy törölközőben voltam.
- Ha bármiben kell segítség, csak hívjon Ksanagi dono. Amúgy Ukitake azt üzeni, hogy a karddal egészen jó volt a cseled
- Értettem, kapitány - végre valahára kiment. Én meg felkaptam a pizsit és vigyorogtam. Megdicsért megdicsért megdicsért! Ukitake megdicsért! A megmentőm megdicsért! Na jó.

Ideje a tárgyra térni. A tanárok járőrözni fognak. Vagyis olyan helyen kell lennem, ahol nem bukok le, látom a szobát és az udvart. Vagyis az ablak melletti fa a tuti hely.  Kiléptem az ablakon kívülre, és átugrottam a fára. Rengeteg ág és levél viszont a kilátás  teljesen tiszta. A fiú koleszre rá lehetett látni. Az egyik ablakban égett a villany. Majd kinézett Alex. Jeleztem neki, hogy minden oké, mire vissza ment. A ma tanult varázsigét kezdtem el magamban mondani. Egyes hadoku, kötő mágia. Képtelen voltam megcsinálni az órán. Ezzel eltelt egy kis idő. Néha Alex kinézett, akkor meg jeleztem. Semmi azaz semmi érdekes sem történt. Majd ránéztem az órára. És kis híján leestem a fáról. 

 Hajnali három volt! Leugrottam a fáról, spuri át és csak akkor vettem levegőt amikor a fiú koleszben a harmadik emeleten voltam. Rögtön megtaláltam a szobát és benyitottam. 
- Se... Te? Mi történt? Lebuktál? Ugye nem? Lili, ugye nem? - Fakadt ki  a barátnőm mire elmosolyodtam. 
- Nem, viszont már három van szóval jó lenne ha a saját szobádban lennél - mondtam mosolyogva. Alex közben csak nézett rám.
- Szóval nem buktál le. Mit csináltál mikor bejött a borvirágos ürge?
- Hazudtam az iszákos kapitánynak. Remélem nem baj Alex kun - válaszoltam neki mire biccentett.
- Új lap? Elfelejtsük a sérelmeket és azt, hogy ki honnan származik? - Tett fel Alex egy újabb olyan kérdést, amire ha másképp válaszolok nem így alakult volna. 
- Benne vagyok. Akkor barátok vagyunk - kezet fogtunk és Yuival meg elköszöntünk.

 A vissza út ugyan úgy nyugis volt. Miután leültünk egymással szemben az ágyban, Yui elmosolyodott. És én is. Beburkolóztam a takarómba, és lefeküdtem aludni.